2013. december 30., hétfő

A hűséges konokság, avagy a konok hűség egy regény lapjain



„A regény lapjain megelevenedő történet egyszerre ősérvényű metafizika és mai életképekre lefordított bővérű látlelet, melyet tökéletes egységbe forraszt a kézzelfogható kifejezőeszközök kompozíciós biztonsága.” A hűséges konokság, avagy a konok hűség egy regény lapjain - ezen a címen jelent meg Dr. Sipőczné Miglierini Guiditta recenziója A konokok című regényemről a Dunántúli Református Lap 2013. karácsonyi számában. Az alábbiakban olvasható a recenzió rövidített változata:
A hűséges konokság, avagy a konok hűség egy regény lapjain
(Jakab-Köves Gyopárka: A konokok)
Jakab-Köves Gyopárka nemcsak regényíróként, hanem novellaszerzőként is bemutathattam már az idei könyvhét alkalmából. Istenhegyi fogadó címmel nagy sikerű írásaiból állított össze egy kötetre valót, melyet egy olyan regény követett, amely a magyar epikai hagyományokat követi, de a hermeneutikai távlatokat felölelő szövegszerkezet képi és verbális láthatárain is túlmutat. A regény lapjain megelevenedő történet egyszerre ősérvényű metafizika és mai életképekre lefordított bővérű látlelet, melyet tökéletes egységbe forraszt a kézzelfogható kifejezőeszközök kompozíciós biztonsága. Valahogy úgy, ahogyan Tábor Ádám írja: „menny és mélység közt középen holt anyagot élővé varázsol.”[1]
Jakab-Köves Gyopárka irodalmi kánonunk kissé elmerevült együttesében helyfoglalóként jelentkezett írásaival. Nőíróként nincs könnyű dolga, mert új lektűrként a magánszféra legintimebb bugyraiban vájkálásra szakosodott „kis női csukák” irodalmat vindikálnak maguknak országos kiadású írásaikkal a középszerűek nagy örömére.
Jakab-Köves Gyopárka írásai, különösen a regénye, egészen más kultúrvilágról szól. A szerzőnő alapos kutatómunka után történelmi regényt írt, mégpedig egy olyan korról, amikor reformátusnak, kálvinistának nemcsak az üldöztetés, de a halál, az ellehetetlenítés, a megnyomorítás, a gályarabság egyaránt megadatott. A regény lapjain a harmincéves háború utolsó évétől a Habsburg- restauráció első évei elevenednek meg négy emberöltő történéseiben. Az Erdősök ugyan a regény főszereplői, de életük szorosan kapcsolódik az elhagyott, majd megtalált falu többi lakójához. Az Erdősök is a „világ rámájának aranyos szegelletét” keresik jobb megélhetés reményében, ők is – a többi atyafival együtt – magukkal hozzák a kakukkfűillatú puszták üzenetét az etei hazába. A történelem pedig suhog, zizeg, néhol robban a fejük felett. A falu lakói, az Erdősök, az Ürményiek, a Pázmándyak, a Németiek néhol sodortatnak, de sohasem sodródnak az árral, mert lelkükben az összetartozás hitbéli és morális felütései egyben a túlélés humánus attribútumainak szimbolikus kiegészítői.
Az írónő pontosan ezért nem klasszikus történelmi regényt alkotott. A történelem csak szcenika a regényben, az igazi történés a szereplők lelkületében játszódik. S olyan ez a lelkület, amely bővelkedik megalkuvásban, szeretetben, haragban és gyűlöletben, de fájdalomban és üdvözülésben is. Jakab-Köves Gyopárka A konokok című regényében is azt kutatja, hogyan tudott egy kis közösség megmaradni embernek, magyarnak, reformátusnak – pontosan úgy, ahogyan ma is feltesszük a kérdést, ugyanebben a sorrendben, évszázadok múltán is. Mert a kérdés, az Erdősök kérdése a regény lapjain végighömpölyög, belekúszik a falu sorsába, ott van a gazdák mindennapjaiban, szerelmükben, vétségeikben, hitükben és félelmeikben is egyaránt.
A regény három részre tagolódását magyarázhatjuk ugyan teológiai megközelítésben, de talán a reáliák világához közelít az a megállapítás, amelynek értelmében az ősi magyar hitvilág sejlik át Jakab-Köves Gyopárka művén. Az az ősi hit, amely meghatározta őseink Istenhez és egymáshoz fűződő, néhol bonyolultnak, máskor közérthetőnek tűnő formarendszerét, szokásait. A szerzőnő regényalakjai is ennek az ősi, tiszta hitnek a letéteményesei, emberi kapcsolataikat a szubjektum kiteljesedésének formabontó értékorientációja nem befolyásolja, legfeljebb súrolja. Ugyanúgy, mint Szabó Dezső Az elsodort falu című regényének szereplőit, akik az individualizmust hírből sem ismerték, de „Protestánsok voltak a protestantizmus előtt, s Kálvin csak tudatossá tette előttük azt, ami nekik olyan természetes volt, mint a lélegzetük.”[2]
Jakab-Köves Gyopárka A konokok című regényének erényei közé nemcsak a megmaradás misztériumának finom szövevényű ábrázolása tartozik. A szerzőnő nem „csipkeregényt” alkotott, a szereplők a történelmi és egyéni viaskodásokkal teli századokon át nem önmagukkal, hanem önmagukért küzdenek. Ebbe a küzdelembe pedig ugyancsak belefér a naturalisztikus ábrázolásmód és a kendőzetlen stilisztika, a szövevényes, de midig a reáliák talaján mozgó elbeszéléstechnika.
A konokok című mű nemcsak olvasmányos, igazi epikus alkotás, hanem a 19. századi regényirodalmunk folytatása is. A szerzőnő nem kívánt élni – nagyon helyesen – a posztmodern regény hagyományokat és stílusokat vegyítő intertextuális közléstechnikájával. Ebben a regényben is „rend” van, a történések egymás utánisága alapján ismerjük meg az etei és a későbbi „gyászévtized” történéseit, de Jakab-Köves Gyopárka mindig vigyáz arra, hogy a regény szereplőinek (sokszor magánéleti torzsalkodásainak ) életfelfogásában megjelenjen a humánum és az isteni gondviselés csodája is – mint Kemény Zsigmond, Jókai Mór, Szabó Dezső,  Szilágyi István és Szabó Magda regényeiben.
A regény ugyanakkor nem kifejezetten „női” alkotás, a szerzőnő nem azért ír jól, mert nemi hovatartozása determinálja, hanem azért, mert írástudása függetleníti nőiségétől. Pontosan ezért vethetjük el Julia Kristeva megállapítását, miszerint a női alkotások nagy része „többé-kevésbé euforikus vagy depressziós romantika megismétlése, és mindig az önimádó jutalmazás híján lévő én felrobbanása”[3]. A konokok azonban  másmilyen húron szólal meg. Jakab-Köves Gyopárka a tőle megszokott alapossággal és retorikai alakzatok polifóniájával nagyívű regényfolyamot kínál olvasásra, melyben helyet kap Judi János özvegye, Tineke, Tompa gazda, Panni és Judit, Kaszap János, a prédikátorok, az Erdősök és Ürményi Tamás- azaz a regényben felbukkanó szereplők, akik hűséges konoksággal igyekeztek megőrizni és megtartani hitbéli hovatartozásukat a legnehezebb évtizedeken keresztül.
Jakab-Köves Gyopárka A konokok című regénye  - mint minden nagymívű alkotás – aktualizáló. A mának íródott a régmúlt időkről, de nem a Gautier-féle öncélú művészetért. Nem nőírói babérokért, és nem bestellerként. A regény nekünk és rólunk szól. Szereplőit pedig – Ady versét idézve – „átölelte az Isten”. És nem váratlanul.
Dr. Sipőczné Miglierini Guiditta












               


[1] Tábor Ádám: Szellem és költészet, Pozsony, 2007, 125
[2] Szabó Dezső: Az elsodort falu, Csokonai K,.Debrecen, 1989, 20
[3] Julia Kristeva: A nők ideje, Testes könyv II., Ictus K., Szeged, 1997, 342