2013. szeptember 23., hétfő

Jakab-Köves Gyopárka és a konok hűség

Merklin Tímea a Vas Népe napilapban „Púder nélkül” mutatott be.


Szombathely - Jakab-Köves Gyopárka újabb kötetét vehetjük kézbe: Az Istenhegyi fogadó című novelláskötete után A konokok című regényét, amely közhelymentesen próbál mesélni az emberi kapcsolatokról, házasságról, anyaságról, boldogságkeresésről.

A négy gyerekes anyuka hatalmas kutatómunkát végzett az elmúlt évek alatt, főleg éjszaka, mikor a család már lepihent, mert akkor volt szabadideje. Kitartásának, szorgalmának most érik be a gyümölcse, köteteit kiadják, konferenciára hívják.
Most hétvégén az ELTE Eötvös Collegiumban tartandó Történelmi emlékezet, szociográfia és fikció a mai magyar prózábancímű konferencián beszél az identitás méltóságáról.
- Egyszer írtam egy tanulmányt Kontra Ferenc négy könyvéről, a Drávaszögi keresztekről és az Idegen-trilógiáról, amely a Magyar Naplóban megjelent. Ezért megkerestek, hogy az Idegen második kiadásának utószavaként szerepelhetne-e a tanulmányom vonatkozó része. Így kerültem a konferenciára is. A szerző átélte a délszláv háborút, ír a bombázásokról is. Szép választ ad az etnikai ellentétekre, a 20. század történetére: azt mondja, hogy megbocsátással lehet túljutni a nehézségeken.
Gyopárkának az idei könyvhétre jelent meg Az Istenhegyi fogadó című novelláskötete, majd annak bemutatója után kézbe vehette A konokok című regényét is. A két könyv egyszerre kapott támogatást.
- A novelláskötet az utolsó pillanatig formálódott a Magyar Nyugat könyvkiadónál, válogattam, míg megjelent. A konokok regény kézirata már 2008-ban kész volt, mentem vele kiadótól kiadóig. A Magyar Napló volt az, amelyik érdemben foglalkozott vele, pályáztatták, most sikerült kiadni. Támogató volt a Dunántúli Református Egyházkerület is.
A konokok megírása előtt két falu  történetét kutattam. A regény 1648-ban kezdődik, majd négy generáció családtörténetét követve 1724-ben ér véget. Ez az az időszak, amikor komolyan elindul az ellenreformáció, amelynek a Felvidéken és Dunántúlon élő reformátusok voltak a célpontjai. Nem a konfrontációt kerestem, hanem azoknak az embereknek a sorsát szerettem volna megmutatni, akikét megismertem a levéltári kutatások során. Etén, ahol laktunk Komárom-Esztergom megyében, az előszobában volt a levéltári anyag,  szóról szóra elolvastam minden anyakönyvi kivonatot, jegyzőkönyvet, pénztári főkönyvet, és kijegyzeteltem. Egyrészt az érdekelt, hogy milyen a történelem alulnézetből. Mit élnek át azok, akiken átfut a történelem, akik úgy érzik, nem alakíthatják a sorsukat, mégis teszik a dolgukat. Hősökké válnak, anélkül, hogy tudnának róla, hiszen évszázadokra megalapozzák az utódok életét. Az a tartás, amit én "konok hűség"-nek hívok az utódok lét-alapját teremti meg. Másrészt  nagyon érdekel az ember maga, ezért közhelymentesen igyekeztem írni a kapcsolatokról, a boldogságkeresésről.
- Milyen érvényes dolgokat lehet  mondani ma ebben a témában a bizonytalannak mondott, úgynevezett rohanó világban?
- Sokszor rossz céljaink vannak, illuzórikus az a boldogság, amit magunk elé képzelünk. Csak csalódás érheti azt, aki rossz minta után szalad. Tévúton járunk, ha a külsőségeket hajszoljuk, és nem az emberi kapcsolatok fontosak. A konokok a közösség regénye, ami a családon túli helyi közösség érvényes életmintáját, megtartó erejét adja az embernek. Megmutatja, milyen házasságban élni  a nehézségekkel együtt, milyen az életveszélyeken túl is felvállalni, ami fontos. Az emberek csak addig tudják megtartani a méltóságukat, amíg azt felvállalják.
A regény nem pesszimista. A kegyelemről is szól, ami minden válságon túl ott van, ez a személyes meggyőződésem. A boldogságkeresésre is ez a válasz, a kegyelem.
A konokok olyan példát ad, ami érvényes lehet a saját életünkre is. Egy rég letűnt korban játszódik, de ráismerünk a saját életszituációnkra. Egy olvasóm azt mondta, mikor elkezdte a könyvet: Mi közöm ehhez? És mikor a végére ért azt gondolta: Jé, hát ez én vagyok. Akkor már nincs baj, ha az olvasó magára ismer.


A szöveg forrása a vaol.hu.