2013. augusztus 19., hétfő

Egy rendhagyó könyvbemutató margójára



„Novelláinak mondanivalója a korhoz szól, amelyben él, a mai ember útkereséseinek néha tapogatózó, félszeg, de mindenképpen kiutat és esztétikumot kereső identitásválságát mutatja be. A novellák individuum- tapasztalata mellett azonban a szerző óvakodik az ítélethirdetéstől. Ez a látszólag objektív életszemlélet nem merül ki egy egyszerű zsánerkép bemutatásában, mindegyik írás mély lélektani gyökerű, mindegyikben ott bujkál az empátia csak keveseknek megadatott érzésvilága.” Az alábbiakban az Istenhegyi fogadóról megjelent első recenzió olvasható.

Jakab-Köves Gyopárka régóta ír. Tehetségének ékes példája ez a kötet, amely a magyar irodalmi kánon színes vonulatába tagozódik, folytatva Petelei István, Ambrus Zoltán, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Mándy Iván, Gion Nándor novelláinak vonulatát. Jakab-Köves Gyopárka nem távolodik el a magyar novellairodalom klasszikus hagyományaitól, nem is törekedik látványos, nehezen érthető aspektusokra. Novelláinak mondanivalója a korhoz szól, amelyben él, a mai ember útkereséseinek néha tapogatózó, félszeg, de mindenképpen kiutat és esztétikumot kereső identitásválságát mutatja be. A novellák individuum- tapasztalata mellett azonban a szerző óvakodik az ítélethirdetéstől. Ez a látszólag objektív életszemlélet nem merül ki egy egyszerű zsánerkép bemutatásában, mindegyik írás mély lélektani gyökerű, mindegyikben ott bujkál az empátia csak keveseknek megadatott érzésvilága.
Jakab-Köves Gyopárka női íróként írásaiban nem követi sem a késő avantgárd divatosnak mondott stílustendenciáit, sem a posztmodern intertextualitást. Novellái tömörek és világos szerkezetűek, a klasszikus hagyományokhoz igazodva elbeszélő jellegűek. A balladaszerűség, az idősíkok megléte, a hagyományos értelemben vett rend egyszerre van jelen az írásokban. A szövegstruktúrák nem bomlanak fel az olvasói tudatban, a különféle nyelvi aspektusok pedig azt a célt szolgálják, amiért íródtak: az érthetőséget.
A novelláskötet tizenkét írást foglal magába. Erős lélektani töltésű valamennyi, és viszonylag kevés szereplőjű. A novellák a Zsil völgyétől elrepítenek bennünket a női lét legbensőségesebb megnyilvánulásához, a gyermek világra hozataláig. Emberi tragédiák nemzeti és individuális együttléte, a szubjektum létjogosultságának tagadása és hangsúlyozása, a tehetetlenség megélése és elutasítása együtt jellemzi a novellák textusait.
A Fizetésnap című novella Jóská-ja nemcsak magyar identitását veszíti el a szörnyű bányászlétben, de magánélete is válságba kerül, a Bódi estéje fiatalembere képtelen kitörni a személyes életére zúduló szürkeségből, a mindennapok egyhangúságából. A Disznóölés Babája pedig a szerelmi vágy beteljesülését csupán látomások formájában éli meg, az író érzékletesen adja tudtunkra az egyszerű falusi közösségben is fellelhető moralitás hiányát.
A kötet befejező darabja az Istenhegyi fogadó címet viseli. Méltán ez a novella zárja a kötetet. Az írónő ars poetica- ként, egy különös esszenciájú látomásként láttatja meg az isteni gondviselés minden emberfiára odafigyelő jelenlétét. Az Istenhegyi fogadó modern embere jut el legtovább azon a felismerésen, amely a novelláskötet minden szereplője számára megadatott: az Úristen jelenléte akkor a legerősebb, amikor már nem is hisszük, hogy megérhetjük az Ő kegyelmét.
Jakab-Köves Gyopárka novelláskötetét igaz szívből ajánlom Atyámfiai kezébe, olvassák, ízlelgessék a benne foglalt írásokat. Szerzőjük hiszi és vallja nagy íróelődeivel együtt: „A tehetség olyan, mint egy élettelen madár. Lélek kell bele, hogy szárnyaljon. S akkor megmozdul körös-körül minden, mert mindent megelevenít a máskor holt szó.”[1]
Dr. Sipőczné Miglierini Guiditta

Jakab-Köves Gyopárka: Istenhegyi fogadó
Magyar Nyugat Könyvkiadó, 2013.








[1] Jakab-Köves Gyopárka: A szöveg és a Szentlélek, Reposzt, 2013. május 20.