2016. június 22., szerda

Szárnyalás hollóval, fecskével, angyallal

           
           
Lássuk csak a huszonegyedik századot, mit adott nekünk, magyar betűolvasó-betűvető népségnek! Ez a század fiatalka még, drágámnak pelyhedzik a bajsza és mutál a hangja, de azért a magyar irodalomban is tudott meglepetéseket hozni. Mint Ambrus Lajos Eldorádóját, amit nagy szívfájdalmamra listámra mégsem vehettem fel, hiszen 2009-ben, amikor szinte berobbant, s a reveláció erejével hatott, valójában egy húsz évvel korábbi megjelenést ismételt meg, ezúttal méltó köntösben.

2016. március 16., szerda

A fekete pók

Sok-sok évvel ezelőtt igazi irodalmi meglepetésként olvastam el egy szigorlatra A fekete pókot, az általam akkor még teljesen ismeretlen Jeremias Gotthelf kisprózáját. Az 1842-ben született mű nehézkesnek és távolinak ígérkezett. Egy svájci református lelkész ugyanbiza mit alkotott a későromantikában? Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy egy eleven, olvasmányos szöveg áll előttem. A második meglepetés a céltudatos, már-már kíméletlen elbeszélés volt. A fekete pók modern ma is, és valószínűleg mindig az marad, mert hiányoznak belőle korának stílusjegyei. Szerzője nem a kor szellemében és divatjának megfelelően kívánt írni. Célja ennél sokkal több volt: az embert kívánta felrázni. Műve a bűn mibenlétéről szól, és ebben nem ismer tréfát.

2015. június 10., szerda

Celofánhártya múlt és jelen között


Celofánhártya múlt és jelen között. "Ahogy a fa nyolcadik gyökere nyílegyenesen lefelé vezet, úgy ment le a szerző is a megőrzött emlékezet és a tudatalatti mély tartományaiba, hogy felszínre hozhassa onnan az idő rejtett kincseit."  

Majoros Sándor Az eperfa nyolcadik gyökere címmel tavaly megjelent regényéről szóló kritikám a Hitel júniusi számában olvasható.  Az eperfáról, egy bácskai családról, valamint az anekdoták mögött bújkáló metafizikai félelemről, modernkori babonaságról, a lét kiszolgáltatottságáról, és sok más egyébről szól könyvismertetésem. 

Kávézói felolvasás

Ismét részt vettem a könyvheti Felolvashow-n. Hogy lehet-e irodalmat közvetíteni egy hisztérikus hétköznapon, harminc fok melegben, presszógépek zúgása mellett: ez mindig kérdés volt számomra. Ülsz, olvasol, miközben az asztaloknál egymással cseverésznek, nevetgélnek az emberek, a felolvasókra ügyet sem vetve, emberek járkálnak, és te ülsz kitartóan, mint egy csodabogár, és olyan dolgokat mond ki szád, amik elvileg legalább odahallgatást igényelnének.

2015. május 11., hétfő

Ugyanaz az ember



"A nyugodt reflektálás önmagára és a világra, és a hömpölygően nyugodt írásmód végig meghatározza az Ugyanaz a folyót. Kaplinskinek nincs érzéke a drámaisághoz. A hatásos pillanatokat éppúgy agyonelemzi, túlírja, mint az élet nyugalmas, eseménytelen időszakait. A feszültség, a drámaiság szinte teljesen eltűnik ebben a „folyóírásban”. A beszédmód nyugodt áradására, mely megakadályozza a katartikus pillantok kiemelkedését, nem alkalmazhatjuk a „jó” vagy a „rossz” minősítést. „Folyó-írásról” beszélhetünk csupán, ami olyan, mint az észt Emajögi. Hosszú, hol komoly, hol játékos, és háborítatlanul folyik végig az északi tájon."  Kritika Jaan Kaplinski Ugyanaz a folyó című regényéről.

2015. május 6., szerda

Vazsi



Az a gyönyörű vasi tájnyelv!

Mögöttem az utcán egy fiatal lány hang nevetve mondja:
- Kapcsúd má’ be!
Megkerülnek. A kislány, aki ezt a jó vasi szöveget mondta, egy hosszú, szőke hajú, csinos teremtés. Divatos a ruhája, mindene up-to-date. Nem zavarja a vasi tájnyelv.

2015. május 3., vasárnap

Anyuka

Anyuka! Neked mágikus "erejed" van. Ha mellettem vagy, mindig jól érzem magam.

2015. április 28., kedd

A hamisról

Egy hipermarket előtt indulunk vissza a parkolóban az autónkhoz. Egy idősebb hölgy már bepakol a csomagtartójába. Mellette alacsony, termetes fiatal nő. Friss tavaszi idő van, csípősen fúj a szél, de ő már mezítlábasan, széttaposott gumipapucsban áll néhány  felkínált áruval. Az idős hölgy vitába keveredik vele. A "nagyon olcsón" kínált árut fitymálja. 
- Biztosan hamisított. Ma a kínaiak már mindent tudnak hamisítani - mondja.
Mire a rózsaszín papucsos a legőszintébb naivitással kiált fel, magas hangja betölti a parkolót:
- Hát mi olyanról nem is hallottunk, hogy hamisítás!

2015. január 13., kedd

Jó papné holtig tanul



"Eljön az a fordulat az életben, amikor ki kell mondani, szabatosan és határozottan meg kell fogalmazni, hogyan viszonyulunk az élethez."

Életvizsga



"Ágh István élete ma már a kultúrtörténet egy szelete. Nem fut el a felelősségteljes feladat elől, hogy felmutassa mindazt vagy mindazokat, amiket és akiket a nagy magyar szellemi térképen elhelyezhet. Elhivatott krónikás, aki értékhez értéket kapcsol, művekhez értő kritikát, életművekhez komoly méltatást, a megélt valósághoz pedig művészetét."